| Téma: Dr. Rácz György Magánegyetem Pedagógiai Intézet (RME-PI) |
| R.András |
Olvasva | Válasz | 2026. március 05. 08:34 | Sorszám: 174 |
Hangok lefogása szoprán furulyán
FurulyaIskola.hu | 7,12 E feliratkozó | 102 209 megtekintés | 2021. márc. 15.
Ingyenes Furulya Tanfolyamért kattints ide: http://furulyaiskola.hu/ingyenes - Ebben a videóban bemutatom a leggyakrabban használt hangok lefogását szoprán furulyán.
► Kövesd a Facebook oldalamat a legújabb leckékért és ingyenes anyagokért → / furulyaiskola
► Iratkozz fel a Youtube Csatornámra a legújabb videókért → / @furulyaiskolahu
▼▼▼
►► Kérd az ingyenes 6 részes furulya tanfolyamom → https://furulyaiskola.hu/ingyenes
PROFI ANYAGAIMMAL A LEGTÖBB HÍRES NÉPDALT, GYEREKDALT ÉS FURULYA DALT MEGTANULHATOD
►► Dalok Kezdőknek I. → https://furulyaiskola.hu/dalok-kezdok...
►► Dalok Kezdőknek II. → https://furulyaiskola.hu/dalok-kezdok...
►► Dalok Haladóknak I. → https://furulyaiskola.hu/dalok-halado...
►► Karácsonyi Dalok I. → https://furulyaiskola.hu/karacsony
►► Karácsonyi Dalok II. → https://furulyaiskola.hu/karacsony2
►► Furulya ABC leckéi 1-100 → https://furulyaiskola.hu/furulya-abc/
▼▼
HOGYAN TANULHATSZ MEG EGYSZERŰEN ÉS RÖVID IDŐ ALATT FURULYÁZNI A SEGÍTSÉGEMMEL?
► Kezdőként vágj bele az ingyenes leckéimbe
Profi videóimmal Te is megtanulhatsz furulyázni tökéletes zenei hallás és ritmusérzék nélkül is.
► Gyakorolj napi 15 percet a videóim és kottáim segítségével
Ha
naponta gyakorolsz min. 15 percet, rövid idő alatt egy remek
hobbiszintre juthatsz el! A furulya kottáimból sokkal könnyebben fogsz
megtanulni zenélni, hiszen profi videókban eljátszom és lassan,
érthetően és részletesen be is mutatom neked az összes dalt és fújást.
► Élvezd a zenét és játszd el a legszebb népdalokat, gyerekdalokat és klasszikus darabokat furulyán
Néhány
hét és nem is fogod érteni, miért vártál eddig a furulya tanulással. Ez
a fajta online oktatás felszabadító érzés lesz számodra! A türelmes és
segítőkész furulya magántanárod leszek, bárhol is élsz a világban!
► Gyereknek külön ajánlott a furulya!
Gyerekeknek
külön ajánlott ez a csodálatos hangszer, hiszen bizonyítottan a
furulyán érdemes elkezdeni, mert ez a legkönnyebben és leggyorsabban
tanulható hangszer.
► Óvónőknek, tanároknak, időseknek, anyukáknak, nagymamáknak, férfiaknak is
Bárki
megtanulhat furulyázni alap szinten, csak elhatározás és gyakorlás
kérdése! Több, mint 10.000 tanítványom tanult velem az élet minden
területéről.
►► Ne várj tovább, kérd az ingyenes 6 részes furulya tanfolyamom MOST → https://furulyaiskola.hu/ingyenes |
|
|
| R.András |
|
„Úgy neveljük a gyerekeket, ahogy egy parasztember nevelte az övéit évszázadokon át”, mondja
Szilárd.
De, könyörgöm, miért kell elvenni a parasztembertől azt a jogot, hogy ő nevelje a gyerekét, úgy,
mint évszázadokon át ? |
|
|
| R.András |
|
Surján László dr. bejegyzése
Figyelemre
méltó írás jelent meg a minap a neves német konzervatív-liberális lap, a
Die Welt felületén A #történelemoktatás csendes eltűnése címmel.
A
cikk a berlini oktatási hivatal nagy felháborodást kiváltó, ám végül
visszavont döntése – melynek értelmében többé nem képezte volna a
kötelező gimnáziumi tananyag részét az egykori NDK története – nyomán
megállapítja,
hogy a történelem oktatása Németországban válságba került. Számos
iskolában hetente mindössze egyetlen történelemóra van, amelyet ráadásul
gyakran képesítetlen tanárok tartanak.
 @követő
Forrás: https://ma7.sk/tollhegyen/a-tortenelemoktatas-vege
... www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=pfbid0E83Ur1wd5Jv9o4wH669wjovV2ziBa ... |
|
| R.András |
|
A mai iskolarendszer nem egyszerűen rossz. Elavult, őszintétlen és alapjaiban hibás.
Olyan
korból maradt ránk, amikor gyerekeket futószalagon kellett
„megmunkálni”: egyformára faragni, engedelmességre szoktatni, és
mindenkire ugyanazt a sablont ráhúzni. A világ azóta teljesen
megváltozott, az iskola viszont ugyanaz maradt. Régen az információ
ritka kincs volt. Ma ott van a zsebedben, két másodperc alatt. Az
iskolák mégis úgy tesznek, mintha ők lennének a tudás kizárólagos
forrásai.
Mit kapnak a gyerekek?
Lecsiszolt, veszélytelenre
butított történelemdarabokat. Végtelen ismétlést. Bemagolni,
visszamondani, elfelejteni. Dinoszauruszok,földgömbök,térképek,
tankönyvi ábrák — minden, ami teljesen elszakad a valóságtól. De semmit
nem tanít a pénzről, semmit a tárgyalásról, semmit a
készségfejlesztésről, pszichológiáról, jogról, rendszerekről vagy arról,
hogyan működik a hatalom. Semmi arról, hogyan lehet megélni, alkotni,
önállóan gondolkodni. De annál több arról, hogyan kell csendben ülni és
engedélyre várni.
Aztán jön a nagy átverés: az egyetem.
Újabb évek
padban ülve. Diákok, prezentációk, beadandók, amiket senki nem olvas el
még egyszer. Közben felhalmozol egy akkora adósságot, hogy már azelőtt
meghatározza az életedet, hogy elkezdődött volna. És mindez miért? Egy
papírért, ami azt bizonyítja, hogy kibírtad a rendszert — nem azt, hogy
értesz is ahhoz, amit tanultál. Kilépsz a munka világába, és az első
mondat, amit hallasz: „Tapasztalat nélkül ez semmit sem ér.” Hat év
tanulás után még mindig nem vagy „alkalmas” arra, amit tanultál.
Ez nem oktatás. Ez pénzügyi beavatási szertartás.
És ott a legnagyobb hazugság: a „mindenkire ugyanaz jó”.
Az
iskola csak egyféle agynak kedvez: annak, amelyik jól memorizál, jól
viseli a padban ülést, és stressz alatt is hibátlanul teljesít. Ha ilyen
vagy, „okosnak” hívnak. Ha nem, akkor problémásnak, lassúnak,
figyelmetlennek. Ugyanaz az érték, más működés — mégis büntetik.
A
legnagyobb abszurditás pedig az, hogy egyetlen tanártól várják el, hogy
egyszerre harminc teljesen különböző gyereket tanítson. Különböző tempó,
érdeklődés, képesség, háttér. Ugyanakkor az állam azt állítja, hogy két
szülő — akik tényleg ismerik a saját gyereküket — biztosan nem tudná
megfelelően tanítani.
Ez nem logika. Ez bürokratikus önteltség.
A
rendszer nem nevel, hanem szűr. A megfelelésre válogat, nem a
gondolkodásra. A csendes engedelmességet jutalmazza, a kíváncsiságot
problémának tekinti.
A világ tele van információval, lehetőséggel,
eszközökkel — mi pedig még mindig egy olyan gyármodellt erőltetünk a
gyerekekre, amit a hiány és a kontroll korában találtak ki. Ez nem
egyszerűen elavult. Ez felelőtlenség.
A valódi tanulás az, amikor
megtanulsz gondolkodni, alkalmazkodni, építeni, kérdezni. Az iskola ezt
nem tanítja, mert a kontrollra épülő rendszerek nem bírják a független
gondolkodókat.
A kellemetlen igazság: az iskola az iskolára készít fel de az életre nem!
... www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=pfbid033NT8f6y5P9Us451GtVxHRSofrrZz ... |
|
|
| R.András |
|
Az alábbi
anyagok játékos, mégis tudatos módon segítik a gyermekeket abban, hogy
jobban értsék önmagukat és a tanulási folyamataikat.
Tanulási segédletek :: TudásLiget
Egy
apró ajándék szülőknek és pedagógusoknak * Sokszor nem az a kérdés,
hogy mit tanul egy gyermek, hanem hogy hogyan gondolkodik közben, mit
érez, mer-e kérdezni, elbizonytalanodni, majd újrapróbálkozni. Ezért is
készítettem egy letölthető PDF-et, amit szülők és pedagógusok is
használhatnak: – beszélgetések indításához, – közös gondolkodáshoz, –
vagy csak egy nyugodt megálláshoz a hétköznapokban. Nem gyors megoldás,
nem „csináld így” recept – inkább egy finom támogatás a gyermekek belső
világához. A PDF-et megtaláljátok a honlapon, ingyenesen letölthető.
Szerinted mi a nehezebb a gyermekekkel (vagy akár felnőttként): jó
válaszokat adni, vagy jó kérdéseket feltenni? https://tudasliget.webnode.hu/tanulasi-segedletek/
... https://tudasliget.webnode.hu/tanulasi-segedletek/ |
|
| R.András |
|
Igaz vagy hamis? Rosszabbul tanul az a gyerek, aki sokat ül a képernyő előtt?
Nem csak a gyerek a hibás: A szülő telefonozása is rontja a kicsik esélyeit az iskolában
Ez
itt az Igaz vagy Hamis, a Blikk tényellenőrző sorozata az Európai Unió
támogatásával, amelyben eláruljuk, mi az igazság számos, a
nyilvánosságban tényként kezelt állítással kapcsolatban, és megmutatjuk,
hogyan tud eligazodni a mindenki számára elérhető eszközök segítség...
... www.blikk.hu/ferfiaknak/tech/tul-sok-kepernyoidom-hatasa-gyerekeknel/x1hjk7f |
|
|
| R.András |
|
Alternatív pedagógiák - Szabadtanulás - Digitális oktatás bejegyzése
"A kamaszok ma egy olyan világban nőnek fel, ahol közlik velük, hogy a
Föld haldoklik, és az ő generációjuknak kellene megmentenie.
A
híradások tele vannak gyűlölettel, a politikusok és közéleti szereplők
egymás ellen uszítanak, háborúk lángolnak fel egyik napról a másikra, és
mindenki azt ismételgeti, hogy a világ egyre veszélyesebb és
kiszámíthatatlanabb.
Otthon sem feltétlenül találnak menedékre: a
szüleik kapcsolata – ha még egyáltalán együtt vannak – gyakran
konfliktusos és ingatag, ráadásul jó eséllyel sokat szoronganak a
pénzen, az egyre drágább mindennapokon, a bizonytalan jövőn.
Mindeközben egy algoritmus fogságában vergődnek, amely pont azt mutatja nekik, amitől a legrosszabbul érzik magukat.
Minden csupa teljesítmény, verseny, értékelés...
A
kortársaik gyakran kimondottan kegyetlenek velük, ráadásul a
megaláztatások ma már nem korlátozódnak az iskola területére, hanem
beköltöznek a telefonjukba is, és követik őket az otthonukba.
A
világ egyszerre túl kicsi és túl nagy: az életük alig néhány
négyzetméteren zajlik, wifi-jeleken és értesítéseken keresztül, miközben
a problémák globálisak és megoldhatatlannak tűnnek.
És még azt kérdezgetjük tőlük: miért vagytok ilyen szomorúak…?"
- részlet -
Dr. Kádár Annamária:
(Kis)kamaszok - Milyenek ők ma,
és hogyan kapcsolódhatunk velük jól?
című könyvéből
... www.facebook.com/magantanulok/posts/pfbid02Tz9qVA3EWcUaqWZnbiAa1iHDmuANYwfboR ... |
|
| R.András |
|
Örömmel az iskolában - Pinto Renato, pedagógus, coach oldala. bejegyzése
Értékek ütközőzónájában: Miért nehéz a kapcsolódás a mai osztályteremben?
Amikor kinyílik az osztályterem ajtaja, nemcsak harminc diák lép be a
terembe. Harminc különböző családi „alkotmány”, harmincféle nevelési
elv, morális iránytű és világlátás találkozik egyetlen térben. Ebben a
sűrű szövetben kellene a pedagógusnak egységet teremtenie, miközben az
iskola mint állami intézmény, és ő maga mint magánember is képvisel egy
bizonyos értékrendet.
Vajon lehetséges-e valódi kapcsolódás ott, ahol az értékek ennyire távol esnek egymástól?
+ A „háromszög” feszültsége
Az
oktatás sikere a pedagógus–diák–szülő hármasán múlik. De mi történik
akkor, ha ez a három pont három különböző nyelvet beszél?
• Az intézmény elvárja a rendet és a kereteket.
• A pedagógus hisz a fejlődésben és az egyéni figyelemben.
•
A családok pedig – érthető módon – a saját mikroviláguk szabályai
szerint élnek, ahol lehet, hogy egészen más számít prioritásnak (pl. az
egyéni érvényesülés a közösségi érdekkel szemben, vagy a digitális világ
fontossága a hagyományos tudással szemben).
+ A gyerek a két tűz között
A
legnagyobb terhet ebben a helyzetben a gyermek cipeli. Ha az iskola a
szabálykövetést és a tudásban való elmélyülést várná el, de a szülői
környezet vagy a társadalmi elvárás a folyamatos eredményhajszolást és
az agresszív érdekérvényesítést diktálja, a diák kognitív disszonanciát
él át. Nem tudja, hogy a valódi megértés-e a cél, vagy csak a felületes
stréberség a túléléshez. Ez a belső bizonytalanság pedig egyenes út az
érzelmi biztonság elvesztéséhez: a kapcsolódás helyét átveszi a
figyelemzavar vagy a szorongó megfelelési kényszer.
+ Mi lehet a közös nevező?
Egy
harmincfős osztályban szinte lehetetlen minden értékrendet tökéletesen
összehangolni. Nem is ez a cél. A megoldás nem az „átnevelésben”, hanem a
közös minimum megteremtésében rejlik.
Ez a közös minimum nem a tananyagban van, hanem két egyszerű alapvetésben:
1.
Az emberi méltóság tisztelete: Függetlenül attól, ki mit hoz otthonról,
az osztályteremben mindenkinek joga van a tisztelethez és a
biztonsághoz. /Diáknak, pedagógusnak egyaránt./
2. A gyermek érdeke:
Ha a szülő és a tanár elismeri, hogy mindketten a gyerek javát akarják
(még ha máshogy is látják az utat), máris megnyílik egy apró rés a
párbeszédre.
+ Az iskola mint „biztonságos zóna”
Az iskolának egy
olyan semleges, de értékőrző térré kellene válnia, ahol a különböző
háttérrel érkező gyerekek megtanulják: a különbségeink ellenére is
tudunk egymáshoz kapcsolódni. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a
felek ne ellenséget, hanem partnert lássanak egymásban.
A kapcsolódás
nem azt jelenti, hogy mindenben egyetértünk. Azt jelenti, hogy a
különbségek ellenére is képesek vagyunk egy irányba nézni: a gyermek
jövője felé.
Pinto Renato - pedagógus,coach
Örömmel az iskolában
... www.facebook.com/orommelaziskolaban.hu/posts/pfbid0K3QSL12cfhPK1RAWqG3YyLmHnA ... |
|
|
| R.András |
|
Ahogy Lenhardt Balázs barátom fogalmazott: A ZOMBI APOKALIPSZIS A KAPUK ELŐTT ÁLL….
SZALÓKI ÁGNES énekes írása: NAGY BAJ VAN
Már
hosszú évek óta. Ezt persze rengetegen tudják, nem mondok semmi újat.
De most egy 5 éves kisgyerek anyukájaként írok, és mint olyan, aki 22
éve énekel óvodáskorú gyerekeknek. Igyekeztem mindig tisztelni, komolyan
venni a gyerekeket, a gyerekkort, és igyekeztem gyerekneveléssel
foglalkozó szakemberektől tanulni. Az sem véletlen, hogy barátaim között
több rendkívül tapasztalt ( 25-30 éve a pályán dolgozó ) pedagógus,
fejlesztőpedagógus, gyógypedagógus, táncpedagógus, zenepedagógus,
szociális munkás van.
Még a szívvel-lélekkel dolgozó, tapasztalt és
elhivatott pedagógusok is tehetetlenek amiatt, hogy a bölcsődékbe,
óvodákba, iskolákba korlátokat nem ismerő gyerekek sokasága érkezik. (
Mit tud tenni akkor egy tehetségtelen, motiválatlan, tapasztalatlan
pedagógus? Jobb bele sem gondolni…) És egyre több a megkésett
beszédfejlődésű gyerek, a figyelemzavaros, a túlingerelt, nyughatatlan,
akinek az egyszerű, szép énekszó, a vers, a mondóka, a fejből mondott
vagy könyvből felolvasott szöveg, a hangszeres élőzene ( ! ) már nem
kellő inger. Agresszíven viselkedő, érzelemszegény, fantáziaszegény,
szabályokat követni képtelen, a tudást nem szomjazó, tompa értelmű
gyerekek sokaságára mi vár felnőttként? Persze bárki megtáltosodhat, a
realitás az, hogy az első 6 évet már senki és semmi nem pótolhatja. Ezek
a gyerekek kényszerpályán állnak, de kényszerpályára állítják a
pedagógusokat és azokat a gyerekeket is, akik otthon olyan alapokat
kapnak, amelyekre egy jó pedagógus örömmel tudna építeni. Nem ritka,
hogy egy-egy óvodás vagy iskolás csoportban nem 2-3 problémás gyerek
van, hanem a csoport fele az. Ha annyi szakember lehetne egy-egy óvodai
vagy iskolai csoportban, ahány nehezen kezelhető gyerek van, akkor
csoportonként akár 10-12 pedagógiai asszisztens legyen bent, s ők
menjenek is haza ezekkel a gyerekekkel, hogy szüleik helyett is szülei
legyenek ezeknek a gyerekeknek? Ajjaj…
Nem, ez nem magyar sajátosság. És nem, nem a szegénység, nem, nem a szülők iskolázatlansága az ok.
Gyakran
éppen a diplomás, jól szituált szülők gyerekei ezek az óvónőre és
tanítóra ráütő, káromkodó, iskolásként mindent kézzel evő, társaikat
bullyingoló, bántalmazó, gúnyoló gyerekek, akiknek a lelkivilágát
hipergyors vágású animációs filmek torz hangon beszélő figurái,
gyilkolászós videójátékok, tiktok videók, reklámok és horrorfilmek (
igen! ) alakítják.
Kötelezővé kellene tenni:
- a védőnők számára
a szülők ( és nagyszülők ) edukálását a kisgyermekkori és gyermekkori
televíziózás és kütyühasználat súlyos következményeivel kapcsolatban
-
a bölcsődei, óvodai és iskolai évnyitó szülői értekezleteken a fenti
problémával, neveléstudománnyal, kisgyermekkori fejlődéssel,
gyermeklélektannal hosszú évek óta foglalkozó neves szakemberek
felügyelete mellett pedagógia szakosok, pszichológus hallgatók,
orvostanhallgatók tartsanak legalább 20 - 30 perces előadást, aminek
meghallgatása legyen kötelező, a témái pedig a korlát nélküli gyermekkor
és a médiahasználat súlyos veszélyei legyenek.
Szerintem.
És igen, nagyon fontos a helyes táplálás, mozgás is!!! Most nem ezekről írtam.
... www.facebook.com/gobl.gabor/posts/pfbid0245BVpdRmLpZhZXG8kCVgr82R1e1J1Ak8sKdG ... |
|
| R.András |
|
Megérteni, megoldani, jobbá tenni
A fiatalokban ott a vágy, hogy jobbá tegyék a világot. Ehhez először
nem árt megérteni, mi történik körülöttünk, hogy aztán jöhessen a
problémamegoldás. Ebben az igyekezetben talán a matematika, a
természettudományok, valamint a műszaki és informatikai ismeretek
elsajátítása nyújtja a legjobb segítséget.
Esztergomi, jászberényi és
gyöngyösi iskolákban uniós támogatással olyan komplex oktatási
sorozatot folytattak több száz tanuló bevonásával, ami kifejezetten az
MTMI terület felé igyekezett terelni a diákok érdeklődését, ezzel
növelve esélyeiket a majdani továbbtanulásban és hivatás-választásban.
Tudj meg többet a foglalkozásokról, programokról cikkünkből: https://egyuttfejlodunk.hu/mtmi-elmenyprogram-tobb-mint.../
... www.facebook.com/EgyuttFejlodunk/posts/pfbid014t9TvVRQzagHMydhcJrZPcjehipiQFg ... |
|
| R.András |
|
69 éve, 1957.
február 8-án hunyt el majdnem 4 év daganatos betegséget követően Neumann
János magyar származású amerikai matematikus és elméleti fizikus,
akinek a tudományos munkásságának a lényege abban állt, hogy a 20.
század matematikáját, elméleti fizikáját és a kibontakozó
számítástudományt egyetlen, rendkívül szigorú, mégis termékeny gondolati
keretbe rendezte, mely máig meghatározza a kvantumelmélet, a numerikus
fizika és az elméleti csillagászat módszertanát. Eredményeit úgy érte
el, hogy az absztrakció legmagasabb szintjén mozgó axiomatikus
gondolkodást következetesen összekapcsolta a konkrét fizikai problémák
matematikai formalizálásával, így nála az elmélet soha nem vált
öncélúvá, hanem mindig számolható, ellenőrizhető struktúrákban öltött
testet. Munkamódszerének középpontjában az a felismerés állt, hogy a
fizikai valóság mélyebb megértéséhez nem új intuíciókra, hanem pontosan
definiált matematikai terekre, operátorokra és logikai szerkezetekre van
szükség, miközben a bizonyítások tisztaságát ugyanazzal a szenvedéllyel
kereste, mint a hatékony algoritmusok működőképességét. Ebből a
következetesen felépített rendből születtek azok a nagy elméleti
ugrások, amik a kvantummechanika matematikai alapjaitól az analízisen át
egészen a modern számítógép-elvig ívelnek.
1903. december 28-án született Budapesten, egy művelt, polgári, zsidó
származású családban, ahol az intellektuális teljesítmény és a tanulás
társadalmi rangot és erkölcsi értéket is jelentett. Édesapja bankár
volt, aki korán felismerte fia kivételes tehetségét, és már
gyermekkorában biztosította számára a legmagasabb szintű oktatási
környezetet. Neumann fiatalként rendkívüli memóriával, nyelvérzékkel és
absztrakciós képességgel rendelkezett, miközben érdeklődése a matematika
mellett gyorsan kiterjedt a fizika alapvető törvényeire és a természet
szerkezetének logikai leírására is. Középiskolai tanulmányait a
budapesti Fasori Evangélikus Gimnáziumban kezdte meg az 1910-es évek
végén, ahol az iskola kivételes matematikai hagyományai és tanári
színvonala döntően hozzájárult agondolkodásának formálódásához. Az
1920-as évek elején a tanulmányait párhuzamosan több irányban folytatta,
ami már ekkor jelezte rendkívüli szellemi terhelhetőségét és
multidiszciplináris érdeklődését.
1921-ben beiratkozott a Berlini
Egyetemre, majd Göttingenben is tanult, ahol a korszak legjelentősebb
matematikai és elméleti fizikai iskolájával került közvetlen
kapcsolatba. 1925-ben a Zürichi Szövetségi Műszaki Főiskolán (ETH
Zürich) vegyészmérnöki diplomát szerzett, miközben Budapesten folytatta a
matematikai kutatásait. Matematikai doktori disszertációját 1926.
március 29-én védte meg a Budapesti Tudományegyetemen Fejér Lipót
irányítása mellett, a doktori értekezését az axiomatikus
halmazelméletből írta, „Az általános halmazelmélet axiomatikus
felépítése” címmel, vagyis azt a kérdést dolgozta ki, hogyan lehet
Cantor halmazfogalmát olyan pontos axiómarendszerbe rendezni, mely a
korabeli logikai paradoxonok (például a „túl nagy” gyűjteményekből
fakadó ellentmondások) elkerülésével mégis elég erős marad a matematika
mindennapi építkezéséhez. Ennek a tudományos jelentősége az volt, hogy a
halmazelmélet alapjait a modern értelemben vett „biztonsági
korlátokkal” látta el (különösen a reguláris/fundálási axióma irányába
mutató megoldásokkal és az osztály–halmaz megkülönböztetés
gondolatával), ami hosszú távon stabilabbá tette a matematika formális
alapozását, és közvetve azt a szemléletet is megerősítette, ami később a
kvantummechanika és a számításos fizika szigorú formalizmusában is
visszaköszön. 1927-ben habilitált, majd Berlinben és Hamburgban
magántanárként oktatott, miközben publikációi már ekkor a nemzetközi
tudományos élet élvonalába emelték.
1928-ban megfogalmazta a
minimax-tételt, ami a játékelmélet és a döntéselmélet alapelveként
röviden azt mondja ki, hogy bizonyos versengő helyzetekben létezik olyan
optimális stratégia, mely a legrosszabb esetre nézve is a lehető
legjobb védelmet adja, tehát azt a stratégiát kell választanod, amelyik
minimalizálja a maximális lehetséges veszteségedet. 1929-ben az
Egyesült Államokba költözött, ahol előbb a Princetoni Egyetemen, majd
1933. október 2-tól az Institute for Advanced Study, vagyis a Haladó
Tanulmányok Intézete alapító professzoraként dolgozott, egészen az élete
végéig. Tudományos munkásságának első nagy korszakában a
funkcionálanalízis, az operátorelmélet és a mértékelmélet területén
maradandót alkotott, amik később közvetlenül beépültek a
kvantummechanika matematikai nyelvezetébe. 1932. november 11-én
megjelent a korszakos monográfiája, “A kvantummechanika matematikai
alapjai”, melyben a kvantumállapotokat a Hilbert-terek elemeiként, a
megfigyelhetőket pedig önadjungált operátorokként írta le, ezzel
véglegesen megszilárdítva a kvantumelmélet formális struktúráját.
Ugyanezen elméleti keretből levezette a később róla elnevezett von
Neumann-entrópiát, ami a kevert állapotok rendezetlenségét a
sűrűségoperátor sajátértékei alapján mér, így a kvantumrendszerek
rendezetlenségének a matematikai mérőszámává vált. Ugyanebben az
időszakban az általa bevezetett operátoralgebrák – a később róla
elnevezett von Neumann-algebrák – a kvantumelmélet és a modern analízis
találkozási pontjaivá váltak.
A fizikában nemcsak a fogalmi alapozás
érdekelte, hanem a számolható, ellenőrizhető modellek világa is, ezért a
hidrodinamika, a lökéshullámok és a numerikus módszerek kérdéseiben is
mélyen benne volt, amik aztán a nagyenergiás asztrofizikai és
plazmafizikai számítások nyelvévé is váltak. A csillagászathoz
kapcsolódóan Subrahmanyan Chandrasekhar indiai származású amerikai
elméleti fizikussal és matematikussal közösen vizsgálta a csillagok
véletlenszerű térbeli eloszlásából származó ingadozó gravitációs tér
statisztikáját, és ezzel eszközt adtak a csillagrendszerek hosszú távú
dinamikájának (két-test relaxáció, „zaj” a gravitációs mezőben) a
finomabb és mélyebb megértéséhez. A második világháború idején részt
vett a Los Alamos-i Manhattan-tervben, ahol a robbanások
hidrodinamikájának és lökéshullámainak a matematikai leírásával
foglalkozott. 1944-ben Oskar Morgensternnel közösen megjelentette a „A
játékelmélet és a gazdasági viselkedés” című könyvet, amely ugyan
közgazdasági nyelven is beszél, de valójában a racionális döntések és
optimumok matematikáját emeli új szintre. 1945. június 30-án
elkészítették a „First Draft of a Report on the EDVAC” című jelentést,
ami a tárolt program elvét és a számítógép logikai szervezését olyan
formában írta le, hogy abból később kinőtt a „Neumann-architektúraként”
emlegetett modell nőtt ki, vagyis az az elképzelés, hogy a program és az
adat ugyanabban a memóriában él, és a gép lépésről lépésre végrehajtja
az utasításokat. 1950-ben Jule Gregory Charney és Agnar Fjørtoft
amerikai és norvég meteorológus társaságában az ENIAC számítógépen
végzett numerikus időjárás-előrejelzésről publikáltak, ami a számításos
fizika és a geofizikai modellezés diadala lett, és világos példája
annak, miként alakul át egy első pillantásra elvont differenciálegyenlet
olyan, konkrétan értelmezhető előrejelzéssé, ami már nem elméleti
táblákon létezik, hanem azt válaszolja meg, hogy egy adott helyen és
időpontban várható-e csapadék vagy sem, vagyis a matematikai formalizmus
közvetlenül belépett a mindennapi tapasztalat világába.
1955-ben
súlyos áttétes daganatos betegséget diagnosztizáltak nála, mely a
csontokat súlyosan érintette, és ettől kezdve az addig szinte
fékezhetetlen szellemi lendületet egyre inkább korlátozta a testi
romlása. 1955. március 15-én az USA Atomenergia-bizottságának (United
States Atomic Energy Commission) tagja lett Dwight D. Eisenhower elnök
alatt, és a haláláig kormányzati szerepben is befolyásolta a nukleáris
korszak döntéseit, ráadásul 1955 második felében – Lewis Strauss
távolléte idején – megbízott elnöki szerepben is irányította a bizottság
munkáját, miközben párhuzamosan több, stratégiai jelentőségű védelmi
tanácsadó testületben is vezető vagy kulcstag szerepet vitt. A
tudományos és állami elismertségét jól mutatja, hogy 1938-ban megkapta
az Amerikai Matematikai Társulat rangos Bôcher-emlékdíját, majd a
második világháború alatti kormányzati és haditengerészeti tanácsadói
munkájáért 1947-ben Kiemelkedő Polgári Szolgálatért járó
Haditengerészeti Díjjal és Érdeméremmel tüntették ki, ezt követően
1956-ban a Fehér Házban átvehette az Elnöki Szabadságérdemrendet, végül
ugyanebben az évben az Enrico Fermi-díjat, ami az USA egyik legnagyobb
presztízsű állami elismerése a nukleáris tudomány és a modern fizikai
kutatások területén. Végül legyengülve és sokat szenvedve 1957. február
8-án halt meg Washingtonban, a Walter Reed katonai kórházban, 53 éves
korában, előrehaladott, gyorsan áttéteket adó daganatos betegség
következtében.
Tudományos jelentősége abban áll, hogy a modern fizika
és matematika közös nyelvét olyan szilárd alapokra helyezte, hogy az ma
is kompatibilis az újabb elméletekkel, miközben a tiszta analízisben is
maradandó, önálló értékű tételeket hagyott hátra. Öröksége egyszerre él
tovább a kvantumelmélet matematikai formalizmusában, a csillagászati
numerikus modellekben és a számítógépek működési elvében. Neumann János
életműve így nem csupán egy korszak lenyomata, hanem egy olyan
intellektuális infrastruktúra, mely nélkül a 21. század
természettudománya elképzelhetetlen lenne.
... www.facebook.com/univerzoom/posts/pfbid02MVNbb8XZZWc41AqWnHWxPWQ7GuuM9A5dHk6H ... |
|
| R.András |
|
TANULJUNK TANULNI! - KOMPLEX TANULÁSFEJLESZTÉS
* Akkreditált képzés, gyerekekkel foglalkozó szakemberek számára *
„A világ, amelyben a gyerekeink élni fognak, négyszer gyorsabban változik, mint az iskoláink.”
Ez nem egy költői túlzás. Ez a valóság.
És a tanítás - tanulás, amivel próbáljuk felkészíteni őket… nos, az sokszor még mindig frontális és passzív.
Minden gyerek képes lenne a hatékony tanulásra.
Csak nem a mai világra szabott módon tanítjuk őket tanulni.
A Tanuljunk tanulni! – Komplex tanulásfejlesztés akkreditált képzés pont erre ad választ:
– Hogyan tanulhatnak ma hatékonyan a gyerekek?
– Hogyan fejlesztheted a tanuláshoz szükséges részképességeket?
– Milyen technikák működnek ténylegesen – a TikTok és a vizuális gondolkodás korában?
És nem csak beszélünk róla, minden technikát kipróbálunk!
Ajándék videós memorizálási minitanfolyamot is kapsz, amit akár már másnap használhatsz a gyakorlatban.
Itt tudsz jelentkezni: https://www.okoskaland.com/akkredit%C3%A1lt-k%C3%A9pz%C3...
Ne erőltessük tovább a haszontalan módszereket!
Tanítsunk tanulni!
... www.okoskaland.com/about-3https://www.okoskaland.com/akkreditált-képzés-ta ... |
|
| R.András |
|
Alternatív pedagógiák - Szabadtanulás - Digitális oktatás
 Maria Montessori örökérvényű tanácsai a szülőknek:
1. A gyerekek abból tanulnak, amit látnak maguk körül.
2. Ha egy gyereket gyakran kritizálnak, megtanulja, hogyan ítéljen el másokat.
3. Ha egy gyereket gyakran dicsérnek, megtanulja, hogyan értékeljen másokat.
4. Ha egy gyerek ellenségeskedésben él, megtanul harcolni.
5. Ha őszinte vagy a gyerekkel, megtanulja a korrektség jelentését.
6. Ha egy gyereket gyakran gúnyolnak, félénkké válik.
7. Ha egy gyermek biztonságban érzi magát, megtanulja, hogy megbízhat másokban.
8. Ha egy gyermeket folyton megszégyenítenek, mindig bűnösnek fogja érezni magát.
9. Ha egy gyereket gyakran bátorítanak, erős lesz az önbecsülése.
10. Ha egy gyerekhez lehajolnak, türelmet tanul majd.
11. Ha egy gyerek támogatást kap, magabiztossá válik.
12. Sose beszélj csúnyán egy gyerekről, akkor sem, ha jelen van, és a háta mögött sem.
13. Koncentrálj a gyerekben létező jó erősítésére. Ha így teszel, nem marad hely a rossz számára.
14. Mindig hallgasd meg és válaszolj a kérdéseire, amiket feltesz neked.
15. Tiszteld a gyermeket akkor is, amikor hibát követ el. Így hamarabb képes lesz rá, hogy helyrehozza a hibáit.
16.
Mindig állj készen arra, hogy segítesz a gyereknek, amikor a
támogatásodat kéri - és arra is, hogy állj félre, amikor mindent
megkapott, amire szüksége volt.
17. Mutasd meg gyermekednek, hogyan hozhatja ki magából a legtöbbet!
"A
gyermek mindig a szülő tükre" - ha problémánk van a viselkedésével,
érdemes először magunkba nézni és átgondolni, vajon milyen példaképet
állítottunk elé a saját viselkedésünk által!
... www.facebook.com/magantanulok/posts/pfbid0inecXVbRwhTyefMLpXu7dsuffJVNaxw4wAK ... |
|
| R.András |
|
Mi terhel ma egy gyereket?
Gyermekpszichológusként olyannak érzem magam, mint egy adatközpont,
ahová befutnak jelzések. Minden egyes elakadással küzdő család egyedül
érzi magát. Meg vannak róla győződve, hogy ők rontanak el valamit, és
hogy a problémájuk szégyellnivaló és egyedi.
Ők nem találkoznak vagy
beszélnek egymással, így az az összkép, - hogy mennyire hasonlóak a
megkeresések, hogy mennyire hasonló nehézségekkel küzdenek a ma
gyermeket nevelő családok - bennem áll össze.
Én szeretném ezeket a
tapasztalataimat megosztani most Önökkel, mert, amit a szülők egyéni
nevelési hibának hisznek, az valójában rendszerszintű elakadás:
társadalmi jelenség, egy generációs sajátosság, mely alól szinte
semelyik család sem tudja kivonni magát.
A gyereknevelési trendeket
nem szoktuk megkérdőjelezni, mert az adott korszakban széles körben
társadalmilag elfogadottak. Ez számít ’normálisnak’ és aki megszegi ezt
az íratlan szabályt, azt furcsának tartják és elítélik a többiek. Volt
ilyen irányzat a 60-as években, a 80-as években és van ma is.
Mi
jellemzi a mait? Gyermekközpontú, meleg, szeretetteli, elfogadó, bizalmi
kötődést épít ki a gyerekkel. Nagyon is üdvözlendő ez a változás,
hiszen a lélektani szempontok jobban érvényesülnek, mint korábban: a
gyerek igényei, szükségletei, érzelemvilága jobban az előtérbe kerül. A
szülők erős kötődést, jó kapcsolatot szeretnének kialakítani
gyerekeikkel.
Fontos számukra gyerekük boldogulása. Valahogy így
hangzik a mai jelmondat: „Mindegy miben találja meg önmagát, vagy tud
majd kiteljesedni nagyobb korában, a lényeg, hogy boldog legyen.”
Nagyon
finom határmezsgyéről beszélünk, hogy mikor helyezi a szülő gyermeke
boldogulását, elégedettségérzetét előrébb, mint a saját magáét.
Csecsemőkorban
természetes, hogy a gyerek igénye az első! A szülő önfeláldozó
üzemmódba kerül, ezt éli meg ’normálisnak’. Megtanulja saját igényeit
teljesen háttérbe szorítani.
Nem is lenne ezzel semmi baj (egy
darabig), ha nem tapasztalnánk azt egyre gyakrabban, hogy az éretlen
idegrendszerrel világra jövő, adaptációs nehézséggel küzdő, irritábilis,
vagy hasfájós, többemberes babákat még ez a maximális, teljes szülői
odaadás sem tudja kielégíteni. A gyerek csak ringatva alszik el. Csak 20
perceket alszik. Több órába telik egy altatási procedúra. A 10.tápszer
válik be. A legkisebb zajra felriad. Ehhez nem, hogy egy, de sokszor két
ember is kevés!
Mindezt a nagyobb képbe helyezve: ez egy nagyobb
társadalmi rendszeren belül történik, ahol a szülők sokszor
bizonytalanul, egymásnak ellentmondó tanácsok közt őrlődve, segítség
nélkül vannak: városokban, nukleáris családmodellben élve.
A nap
legnagyobb részében az anya egyedül van a gyerekkel. Mindez szintén
teljesen ’normálisnak’ számít. Aki ezt nem bírja: biztos azzal van a
gond. Ő rossz szülő. „Hát nem ezt akarta? Minek vállal gyereket, aki nem
bírja?”
A társadalom ezen berendezkedése azért fontos, mert a szülők
már ekkor azzal szembesülnek, hogy kevesek, elfogynak, nem tudják elég
jól csinálni. Az alapelv: az érzékenység, a válaszkészség jó lenne, de a
gyerekek egy részénél nem hoz ez sem sikert, sem áttörést, ám a szülőt a
végletekig kimeríti. A magárahagyottsággal kombinálva, váltótárs,
tágabb családi segítség nélkül ez a szülő idegrendszeri kimerültségéhez
vezet.
Alvásmegvonással kínozni lehet embereket. Ehhez adjuk még
hozzá a magas belső és külső elvárásokat. Ehhez mosolyogni illik: „Hát
nem ez a legszebb időszak egy nő életében, mikor friss anyukaként otthon
lehet a babájával?”
Nem, nem ilyenkor szoktak jelentkezni a
családok. Ezt az időszakot valahogy túlélik. Már csak nyomokban
emlékeznek régi önmagukra a párok. Vagy egy átaludt éjszakára. Vagy egy
nyugodtan elfogyasztott ebédre.
Rendszerint olyankor jelentkeznek,
mikor a gyerekük 2 éves elmúlik. Miért? Mert addigra nem csak
kudarcosnak érzik szülőségüket, hanem már félnek is a saját gyereküktől.
Nincs ezen mit szépíteni. „Mintha tojáshéjon lépkednénk.” – fogalmazzák
meg. „Nem tudjuk min fog legközelebb kiborulni, és akkor vége a
világnak. Minden harc vele!”
Ezek az irritábilis csecsemők ugyanis
akaratos tipegővé, önfejű, határozott kisgyerekké cseperednek. A szülők
jönnek abból a nevelési attitűdből, hogy a gyereket partnerként kell
kezelni. Meg kell vele beszélni a dolgokat. Alternatívákat kell neki
kínálni.
Ezek a gyerekek megtévesztőek! Nagyon hamar választékosan
kezdenek beszélni, okosak és tényleg könnyű elfelejtkezni róla, hogy
mégiscsak egy 3 évessel tárgyal az ember.
Az érzékeny, gyerekközpontú
nevelésből, amikor a szülő úgy indul, hogy akár extrém módon hátra
sorolja magát, kellő keretek érvényesítése nélkül: kiskirályok
termelődnek ki.
Kis despota kommandanték, akik világuralomra törnek!
A
szülők kiszolgáló személyzetté válnak, akik ösztönösen igyekeznek
kerülni a balhét, így annál inkább engednek a kicsi akaratának.
Kindertojást
reggelizne? Csak a magnélküli szőlőt eszi meg, azonnal menjünk és
vegyünk? Követeli, hogy felmászhasson a konyhapultra? Ő akarja
bekapcsolni a hajszárítót?
„Inkább engedjük meg neki!” Mert, ha kiborul, nem lehet jobb belátásra bírni, nagyon nehezen megnyugtatható.
Kinek
van ehhez idegzete? Ki bírja ezt cérnával? Napi 4-5 vagy több
kiborulást, és nem is az a legrosszabb, hogy kiborul, dühösen csapkod,
ordít. Hanem hogy nem akarja abbahagyni! 20-40 percig is mehet ez. És
bármikor újra rázendíthet…
Így alakul ki a vékony jég, amin a szülők lavíroznak.
Szeretettel, gondoskodással, jószándéktól vezérelve válnak saját csemetéjük rabszolgáivá.
Közben tehetetlennek, eszköztelennek érzik magukat. Attól tartanak, nehogy sérülést okozzanak a gyereknek.
Ahogy
őket nevelték: abból nem sok minden alkalmazható a mai gyerekekre, nem
válna be, vagy nem szeretnének autoriter irányba elmozdulni. Így sokszor
a keretek szabása marad el.
A gyerekre hagyatkoznak, a gyerek pillanatonként változó kívánságai után mennek, mert bizonytalanok.
Indultunk
az érzékeny, gyermekközpontú szülői üzemmódtól: mikor a baba
szükségleteire érzékenyen reagál a szülő. A gyerek idősödésével nagyon
nehéz észrevenni azt a pontot, mikor már nem szükségletről van szó,
hanem játszmáról. „Akarom, most azonnal akarom!”
Amikor a felkínált
döntések nem együttműködésre késztetik a gyereket, hanem fokozzák az
akaratosságát és megrendítik az érzelmi biztonságát. „Hát itt mindenki
úgy táncol, ahogy én fütyülök? Akkor engem ki fog megvédeni?”
Az
énfejlődés újabb szakaszát: a dackorszakot látjuk itt, éretlen
idegrendszerrel, ahol az indulatok elárasztóak, a gátlások pedig még
kialakulatlanok, renyhék.
Nem először kerül szóba az idegrendszeri fejlődés, az éretlenség, vagy túltelítődés, kifáradás.
Első
körben sok babának van nehézsége a környezethez való alkalmazkodásban,
mert az ingerek elárasztják őket, könnyen túlstimulálódhatnak.
Második
körben a szülő, sokszor egyedül az anya próbálja vissza-szabályozni
csemetéje idegrendszerét egy nyugodtabb működésbe, azonban ezt olyan
sokszor kell csinálnia, olyan sok ideig, éjjel-nappal, szünet nélkül,
hogy közben ő is kimerül, neki is támogatásra lenne szüksége.
Egész
világunkra jellemző, hogy túl sok. Sok a bizonytalanság, sok a változás,
sok rossz dolog történik. Életmódunk képernyők, extrán feldolgozott
élelmiszerek között, mozgásszegény módon zajlik, készenléti stresszben,
relatív elszigeteltségben másoktól.
Túl sok választás, nagy
felelősség, beleáthatatlan következmények, hirtelen megváltozó
körülmények és jövőképek, a tervezhetőség és a kontroll hiánya.
Ez a szülői oldal. Vissza a gyerekekhez: mi terheli őket?
A
gyors tempójú, elárasztó világ. Koruknak nem megfelelő ingerek. Kevés
mozgás. Magas elvárások. Egysíkú verbális terhelés szemben a
gyakorlatias készségek gyakorlásával.
A mai gyerekek nem, vagy alig
kúsznak. A keresztezett és a testközépvonalon átnyúló mozgásokat nem
gyakorolják be, sokan korán felállnak, szinte átugorva fejlődési
szakaszokat. Két típusú fejlődési ív van. Az egyik gyerek már 12
hónaposan szalad. A másik típus először hónapokig megfigyel, majd akkor
kezd el járni, mikor már elég magabiztos hozzá: 15-18 hónapos kora
körül. Az egyikük a ’próba-szerencse’ elvet követi, a másik óvatos
duhaj: megfigyelőbb, szemlélődőbb alkat.
Ám a világ gyors folyása, a
túlterhelt szülői idegrendszer, az, hogy a szülők jellemzően nagyobbnak
kezelik őket, mint amennyire érzelmileg érettek: mindkét típust érinti.
Az egyik ingerkereső magatartást mutat. A számára optimális ingerek
küszöbe nagyon magasra kerül: nehéz lekötni, lefoglalni.
A másik típus öntörvényűen kezd működni: bizonyos dolgokat figyelmen kívül hagy, más dolgokba szeret elmélyedni.
Nagyon sajátos, egyedi működések ezek.
Az
első esetben azzal küzd a szülő, hogy nem bírja utolérni
kiszámíthatatlan, gyors, impulzív gyerekét. A másik esetben a gyerek
gátlásosnak tűnik, védi magát az ingerektől, ha ’túlcsordul’, nehéz
visszabillenteni.
Egy gyerek működését sosem lehet a tágabb családi és intézményi környezete nélkül megérteni.
Egy ponton elkezdi a gyerekeket terhelni az intézmény.
A
bölcsőde, mert első szeparációs élmény a szülőtől. Amíg nem alakul ki a
gyerek kötődése a gondozók felé, szorong és tiltakozik.
Az óvoda,
mert mélyvíz a 25 fős gyereklétszámmal. Főleg azok a gyerekek sínylik
ezt meg, akik korábban nem jártak közösségbe. Az előnytelen
felnőtt-gyerek arány nehezíti, hogy a gyerekek segítséget kapjanak
konfliktusaik megoldásában, így ösztönös megoldásokhoz nyúlnak.
Az
iskola, mert az elvárások irreálisak, nem gyerekközpontúak. A gyerekek
napjuk nagy részét 8-4-ig az iskolában töltik. Sok más gyerek között,
hangzavarban, ülésre, koncentrációra kényszerítve, keveset mozogva,
nagyban beszabályozva. Visszajelzést kapnak: mely énképüket jelentősen
formálja.
Az iskola nem változott 150 éve. A mai gyerekek
lebilincselőbb, gyorsabb, változatosabb ingerekhez vannak szokva. A
frontális oktatás égisze alatt könnyen megkapja egy mai gyerek, hogy nem
tud jól figyelni. Valaki magát érzi alkalmatlannak, és elmegy a kedve
nem csak az iskolától, de a tanulástól is. Valaki pedig
teljesítményszorongást él át, és minden erejével igyekszik megfelelni a
szabályoknak.
Motiválatlanság vagy perfekcionizmus: egész életre
kitartó erős megfelelési vágy és szorongás. Itt ez a két út látszik
kirajzolódni.
Két fontos közege a 6 évesnél idősebb gyerekeknek: a család és az iskola.
A
családok a képernyővel, az okostelefonnal, az internettel beengedik a
gyors, elárasztó világot az ajtajukon, ezt érzékelik a gyerekek is.
Ahogy a szülők feszültségét, túlterheltségét is.
Az iskola kevesek számára hoz nyugalmat, sikerélményt, magas önbizalmat.
Rendszerszintű
működési sajátosságokat látunk tehát, ahol nem egy tényező okozza a
gyerekek terhelt, kibillent állapotát. Hanem több tényező egyszerre.
Mit lehet tenni?
Az
egész világot nem tudjuk megváltoztatni, de lehet változtatni az egyén
szintjén, hogy harmonikusabbá tegyék a családi életüket.
1. A családi
rendszer: Irreális elvárások irányulnak a családok felé. Az apa korán
eljár dolgozni. Az anya hajnalban kel, magát elkészíti, 5, és 3 éves
gyerekeit ébreszti, összekészíti, két külön intézménybe elviszi őket,
majd ő maga beér a munkahelyére csinosan, kisminkelve 9 órára. 4-kor
rohan a gyerekekért. A reggelek siettetéssel telnek. Izgulni kell, hogy
csak nehogy elkéssenek. A gyerekek egyéni faksznijára nincs idő. Majdnem
minden nap kiabálva válnak el egymástól, mert a gyerekek húzzák az
időt. Az anya feszült, mert el fog késni a munkahelyéről.
Lehet
ebben a helyzetben azt mondani, hogy ez nevelési hiba? Vagy a gyerekek
hibája? Inkább az elvárás embertelenül magas: ilyen pontosan, percízen,
egyformán csak egy robot tudna működni, nem két 6 év alatti gyerek. A
családra, szülőkre, gyerekekre nehezedő elvárások csökkenetése egy módja
lehet a rendszerszinten megoldás keresésnek.
2. Rutinok: Sok
családnál találkozom azzal, hogy beleragadnak egy régebben működő
rutinba. Vagy valamiből rutin válik, ami nem is állt szándékukban. A
gyerek tabletezik, miközben falatkákkal etetik. De már 5 éves. Hazaérnek
az oviból, a gyerek benyomja a tv-t. Három évesen. A gyerek egyszer
kipróbálta, hogy milyen a vezetőülésben ülni a kocsiban, azóta mindennap
ezt kell játszani oviból hazafelé menet. 40 percet.
Sok-sok példa
létezik arra, hogy ami egykor adaptív volt, az mára diszfunkcionálissá
vált. A gyerekek ragaszkodnak a szabályokhoz, rutinokhoz. Érdemes
azonban ezekre ránézni friss szemmel, hogy tudjanak változtatni és
megtalálják azt, ami a gyerekek mostani életkorához, és céljaikhoz
jobban illik.
3. Megelőzés: Nagyon fontos szemlélet!
Sokszor
konkrét varázs mondatokat kérnek tőlem a szülők. Mikor húzza az időt
reggel a gyerek, mit kellene neki mondani? Közben azt látom, hogy a
gyerek viselkedésének van oka, először arra kéne rájönni. Sokszor a
megoldás kulcsa nem is az adott szituációban rejlik! A szemlélődő, lassú
típusú gyereket a siettetés csak befékezésre készteti. Már járni is a
saját tempójában tanult meg! Pont a müzlievési tempóját tudnánk kívülről
befolyásolni, gyorsítani? Hiszen tudjuk, hogy ő saját egyedi tempóval
rendelkező, szemlélődő a típus, miért erőltetjük a nem beváló módszert?
Mekkora
az alvásigénye? Kialudta magát? Magától kelt, vagy ébreszteni kellett?
Hagytak elég időt reggel neki a készülődésre? Szeret bejárni a
közösségbe, ahová indulnak? Ezek a háttértényezők sokkal jobban
befolyásolják a viselkedését, mint gondolnánk. Így a felmerülő elakadást
sokszor megelőzni lenne célszerű.
4. Rendszerszemlélet: Mik azon a
hatások, melyek érik a gyereket? Milyen a napja, a hete, a 2 heti
rendje? A helyén van-e a közegében? Korának megfelelő ingerek érik-e?
Illenek e hozzá az elvárások, amik közé van helyezve? Volt-e mostanában
beteg? Született e kistestvére? Van e valamiből hiánya? Lehet-e olyan
dolog, amit nem tud szóban kifejezni, amit a tünetei segítségével mutat
ki? Érdemes elrugaszkodni az adott elakadástól és fentről
’madártávlatból’ ránézni a gyerek, a családtagok helyzetére, egymással
való kapcsolatrendszerére.
5. Napirend átalakítása:
Négy fő területen lehet szükség változtatásra: alvás, étkezés, mozgás, ’ingerek-kütyük’.
-
Több alvást lehetővé tevő esti rutin kialakítása. Ehhez sokszor a
délutáni hazaérkezéstől számítva szükséges átalakítani a család és a
gyerek napirendjét, hogy egy egészséges ívet lehessen teremteni, ami az
estéhez érve lehetővé teszi az elcsendesedést és a megnyugvást.
-
Kiegyensúlyozott táplálkozás. A sok gyorsan felszívódó szénhidrát, az
intézményben történő egész napos ’éhezések’ miatt, a gyerekek szervezete
délutánra kimerült, kifacsart lehet. Ilyenkor alkalmazkodóképességük
lecsökken. Az étkezés területére szükséges ránéznünk olyankor, ha egy
gyerek ingerült és dühkitörésekkel küzd.
- Több nagymozgás, szabad
levegő. Alapvető szükséglete a gyerekeknek, mégsem teljesül. Számtalan
magatartási problémához vezet. Közvetetten felelős az
indulatszabályozásért, hiszen az idegrendszer éréséhez erre lenne a
leginkább szükség, illetve kiváló feszültséglevezető a gyerekek számára.
-
Kevesebb elárasztó inger: zajok, fények, képernyős tartalmak,
programok. Nagyon egyedi lehet, hogy kit-mennyi terhel túl. A legtöbb
gyereknek nem jut elég ideje elmélyülni valamiben és felkészülnie a
tevékenységváltásra. Az idegrendszer túlstimulálódik, ami paradox módon
nehezíti a megnyugvást.
6. Kiszámíthatóság: A gyereknek biztonságot
ad, ha tudják, hogy mi történik velük. A sok egyszerre történő változás,
a családon belüli feszültségek a felnőttek között, az intézményben a
pedagógusok közt tapasztalható fluktuáció mind terhelő hatású lehet.
7.
Kilépni a megszokott forgatókönyvből: Egy otthoni vita, veszekedés
sokszor kiszámítható módon történik. Mintha mindenki eljátszaná a
szokásos szerepét. A gyerek a füle botját sem mozgatja, a szülő felemeli
a hangját. A gyerek piszmog, a szülő elveszíti a türelmét. A gyerek
önállótlanul viselkedik, a szülő ösztönözné, de nem tudja, hogyan. „Ne
kelljen már ezredszer is elmondanom!”- fohászkodik a szülő, de elmondja
ezeregyedszerre is. Ilyenkor jó valami meglepőt húzni. Nem dühbe jönni,
amikor szoktunk. Stratégiát váltani. Bedobni a humort. Mondani valami
abszurdat. Szinte mindegy mit lépünk: csak ne az unásig ismert
feszültségspirált reprodukáljuk. Erre a gyerekek is másképp tudnak majd
reagálni!
8. Több intimitást: A gyerekek szeretnek közel lenni a
szüleikhez. Sokan igénylik a testi érintést. Mikor nem ’futószalagon’
tesszük a dolgunkat, hanem csak úgy együtt vagyunk. Egymásra hangolódva.
Ahhoz, hogy egy gyerek ’kibírja’ az őt terhelő, otthonról távol töltött
időt, fel kell tankolnia ebből a szülői melegségből és szeretetből. A
szülő sokszor azt tekinti a dolgának, hogy vacsorát adjon, lefürdesse a
gyereket, pizsamára öltöztesse. Az már sokkal megfoghatatlanabb, hogy
megvan, teljesül-e a gyerek számára a napi intimitásszükséglete, amiből
töltekezni tud a következő napra.
9. Keretek szabása: Sok szülő
bizonytalan abban, hogy mi való egy adott életkorú gyereknek. Vagy
túlságosan tilt, korlátoz, vagy enged a nyomásnak és mindenfélét beenged
idejekorán a gyerek életébe. 4-5 évesen tablet, 8-9 évesen okostelefon
kerül a gyerekekhez. Ez csak egy területe a keretek szabásának, ami sok
mindenben előjön a hétköznapok során. A gyerek dönti el, hogy apa vagy
anya öltöztesse? Ha a gyerek nem kér a főtt ételből, kap mást enni? Hány
esti mesét olvasnak? Milyen beszédstílust használ a gyerek? Mikor van a
lefekvésidő? Milyen szabályok vonatkoznak a képernyőnézésre?
Sokszor
a szülők közt sincs konszenzus arra vonatkozóan, hogy mit tartanak
elfogadhatónak, így a szabályok esetlegesek. A keretek egységes
kidolgozása és következetes kommunikálása segít egy gyereknek eligazodni
a lehetőségei között.
10. A környezet megválasztása: Mivel 3 éves
kora után a gyerek napja nagyrészét az intézményben tölti, így a szülő
felelőssége, hogy milyen intézményi környeztet választ gyereke számára.
Vannak olyan gyermeki tünetek, melyek arra utalnak, hogy a gyerek
beilleszkedése nem zajlott le. Ilyenkor a gyerek-környezet össze illését
kell nézni, nem biztos, hogy az okok a gyerekben keresendőek.
A
családjukban diszharmóniát, felborult egyensúlyt megélő szülők nem
légüres térben tapasztalják a nehézségeiket. Egy nagyobb társadalmi
rendszer részeként, egy mai gyereknevelési trendhez észrevétlenül
alkalmazkodva, a felgyorsult világra kibillenéssel reagáló,
indulatszabályozásuk terén lassan érő gyerekkel együtt élve, egy olyan
világban, ahol őket is sok bizonytalanság és túlterhelődést okozó
tényező terhel.
Magára ismert? Lehet változtatni! Az eszköztelenség
érzés nem kell, hogy állandósuljon. Ha szükséges, kérje szakember
segítségét!
Talán furcsa arra gondolunk, hogy mi is és a gyerekeink
is egy nagyobb rendszer részei vagyunk. Ők ebben a rohanó világban
gyerekek, ám az idegrendszer nem tud ilyen gyorsan adaptálódni a
megváltozott környezethez. Ez nagyon sokféle tünetet okozhat:
szorongást, agressziót, fokozott akaratosságot, hogy csak a
legjellemzőbbeket említsem. Ki-ki temperamentuma és megküzdési stílusa
szerint reagál a nem optimális környezetre.
Alapvetően a mai
gyerekeknek ugyanarra van szüksége, mint mindig is: meleg, kiszámítható
családi és közösségi környezetre, rájuk szabott reális elvárásokra, erős
emberei kapcsolatokra, barátságokra, sikerélményekre, sok játékra és
mozgásra, pihentető alvásra, egészséges ételekre, és arra, hogy példát
vehessenek a felnőttekről, hogy idővel megtalálják a helyüket egy
igazságos, biztonságos, élhető világban.
Ma ehhez extra tudatosságra,
erőfeszítésre és védelemre van szükség szülői oldalról. A gyerekek
jeleznek. ’Kibírhatatlanok’ lesznek, holott nem ők az elviselhetetlenek,
hanem egyre inkább a körülöttük lévő világ megy el ilyen irányba.
Nagyobb
létbiztonság. Nyugalmasabb életvitel. Jobban megoszló gyereknevelés
körüli terhek. Több segítség a gyerekek körül. Színvonalas, jól
felszerelt oktatási intézmények. Differenciált oktatás. Vannak olyan
családok, akik számára ezen célok felé elmozdulás elérhető. Mások
számára egyik, vagy másik lehetőségeiken kívül esik.
Mivel a
stresszorok nem pillanatokra hatnak, hanem több hat egyszerre és
tartósan, ezért a ’kikapcsolás’: a pihenés, a feltöltődés sem lehet
kampányszerű.
Nem lehet egy évnyi stresszt egy hetes nyaraláson
kipihenni. Nem lehet egész héten szétfeszülni, hétvégén aztán ’mindent
bepótolni’.
Sokkal inkább egy szemlélet és tempóváltásra van szükség
ahhoz, hogy mind a szülő, mind a gyerek életéből sikerüljön kitenni a
szorongást, a rossz közérzetet, a túlfeszített állapotot okozó tényezők
nagy részét. Ehhez sokszor nem csak a gyerek napját érintő szokások
megváltoztatására van szükség.
... www.facebook.com/DeliagaEvagyermekpszichologus/posts/pfbid02JxGRWuG3Cy4rXzCb3 ... |
|
|
| R.András |
|
 Görögkatolikus És Ortodox Lelkiség
#római_percek
Beteljesedik a mobiltelefon
és a gyermekek próféciája a templomban,
amelyet 1865-ben Bosco Szent János tárt fel.
1865-ben Bosco Szent János elmesélt az Oratórium fiataljainak egy álmot,
amelyet egy templomban látott.
Az álomban a templom tele volt fiúkkal,
de csak nagyon kevesen járultak
szentáldozáshoz.
Az oltár közelében megjelent egy sötét alak,
szarvakkal,
aki egy lámpást tartott a kezében.
Ezen keresztül minden egyes fiatalnak mást mutatott: vidám szórakozást és játékokat
elvesztett meccseket vagy jövőbeli győzelmeket
a szülőföldjét és az otthonát
tanulmányokat, könyveket és házi feladatokat
édességeket, gyümölcsöket
szülőket és barátokat
! bűnös jeleneteket
Miközben a lámpást nézték,
abbahagyták az oltár nézését,
és nem járultak a szentáldozáshoz.
Mit magyarázott Bosco Szent János?
Don Bosco világosan beszélt:
a démon mindent megtesz, hogy elterelje a fiatalok figyelmét
és eltávolítsa őket a szentségektől:
A SZENTMISÉTŐL ÉS A SZENT KEHELYTŐL.
Ez a gonosz célja:
megakadályozni az áldozást,
elszakítani a lelket Krisztustól.
Egy nagyon fontos tény:
1865-ben NEM léteztek:
mobiltelefonok
képernyők
videók
internet
* Az álombeli lámpás pontosan azt teszi,
amit ma a mobiltelefon:
. Szórakoztat (videók, játékok)
. Felébreszti a nosztalgiát (család, barátok, múlt)
. Emlékeztet a teendőkre (feladatok, elintéznivalók)
. Aktiválja a vágyakat (fogyasztás, élvezet)
. Felszínre hozza a rejtettet (személyes adatok mentése)
Mindenkinek azt mutatta,
ami a leginkább vonzotta.
Ma ezt algoritmusnak hívjuk.
Ma ugyanaz történik.
A mobiltelefon akadállyá válik
az ember és az Eucharisztia között.
Mit jelent ma „összetörni a lámpást”?
Bosco Szent János adja meg a választ:
. Felismerni a megtévesztést
. Abbahagyni a képernyő nézését
. Felemeli a tekintetet a Keresztre
. Visszatérni Krisztushoz és a szentáldozáshoz
Ez nem félelem.
Ez nem túlzás.
Ez egy figyelmeztetés,
amely mára valósággá vált.
... www.facebook.com/lelkiseg.gorogkatolikusesortodox/posts/pfbid02imtDNrQr1dsyBQ ... |
|
| R.András |
|
Voltál már gyerek, aki mindig „jó” akart lenni, hogy a szülei ne veszekedjenek?
Aki már kicsiként felelősséget vállalt, hogy mások jól legyenek?
Aki hamarabb nőtt fel, mint kellett volna?
Az
„Ellopott gyermekkor” című előadásban Bibók Bea pszichológus, pár- és
szexuálterapeuta arról beszél, mi történik, ha egy gyermek túl korán kap
felnőtt szerepet – és milyen láthatatlan terheket viszünk tovább ebből
felnőttként is.
Jegyek:
 Ellopott gyermekkor - VÁC - Hogyan hat a múltunk a párkapcsolatainkra és önértékelésünkre?
... www.facebook.com/events/737891925707198/ |
|
| R.András |
|
„Úgy neveljük a gyerekeket, ahogy egy parasztember nevelte az övéit évszázadokon át”
Mi
az összefüggés a kobozjáték, a néptánc és a kiemelkedő matematikai
eredmények között? Hogyan válhat egy iskola a nemzet „kovászává”?
Mai
olvasnivalónkban Horváth Szilárdot, a gödi Búzaszem Iskola
alapító-igazgatóját, az MMA újonnan megválasztott tagját ismerhetitek
meg közelebbről. Szilárd nemcsak a képernyőről ismert hiteles arc, hanem
egy olyan organikus pedagógiai modell megálmodója, ahol a néphagyomány
nem múzeumi tárgy, hanem a mindennapi élet éltető ereje.
Amiről a beszélgetésben olvashattok:
Élő hagyomány: Miért tanul minden gyerek népzenét és kézművességet a Búzaszemben?
Eredmények: Hogyan teljesítenek a „búzaszemes” diákok az országos átlag felett a racionális tantárgyakban is?
Közösségépítés: Miért fontos, hogy a szülők is táncoljanak és énekeljenek?
Szellemi önvédelem: Miért nemzetbiztonsági kérdés a pedagógia?
Szilárd hitvallása szerint a magyar népi kultúra ismerete nem
elszigetel, hanem képessé tesz minket más népek tiszteletére és a modern
világban való magabiztos helytállásra. Egy beszélgetés a gyökerekről, a
jövőről és a nevelés művészetéről.
A teljes interjút az első kommentben találjátok!
... www.facebook.com/kulcsaneveleshez/posts/pfbid02kq8pk7GRsrfB2yCHZtuXuiQ1mTg4fr ... |
|
| R.András |
|
Február 10. 18:00 A mélytanulás forradalma
Az
MI forradalmát éljük – de vajon tényleg a nagy nyelvi modellek jelentik
a végállomást? Az este folyamán kiderül, hogyan formálta át a modern
gépi tanulás és a mélytanulás a mesterséges intelligenciát, és miként
jutottunk el a nagy nyelvi modellek látványos sikereihez. Szó esik arról
is, hogyan működnek ezek a rendszerek valójában, mire képesek, és
milyen alapvető korlátokkal rendelkeznek. De választ kaphatunk arra is
miért gondolja Yann LeCun, a mélytanulás egyik megalkotója, hogy az
általános, humán szintű gépi intelligencia végső formája nem a nyelvi
modelleken alapul, és milyen új megközelítések mentén érdemes tovább
gondolkodnunk.
 Az est házigazdája Papp Eszter fizikus, a Magyar Tudomány Éve tudományos nagykövete, az ELTE TTK Science podcast vezetője.
Beszélgetőtársa
a téma szakértője, dr. Kertész Gábor, az Óbudai Egyetem Neumann János
Informatikai Karának egyetemi docense, kutatási dékánhelyettes.
Kapcsolódó könyv
Yann Le Cun: A mesterséges intelligencia és a mélytanulás forradalma
https://www.typotex.hu/.../yann_le_cun_a_mesterseges...
Jegytípusok:
normál jegy - 4000 Ft
támogatói jegy - 6000 Ft
6 alkalmas bérlet - 22000 Ft
támogatói bérlet - 32000 Ft
A jegyár/bérletár a kezelési költséget nem tartalmazza.
Jegyvásárlás: https://cooltix.hu/event/692ff6b308eaa78538115bcd
Az előadás az MTA támogatásával jött létre.
Az
előadásról a szervező hangfelvételt készít. Az előadásra történő jegy
megvásárlásával hozzájárulsz, hogy az eseményen készült képanyagokban,
valamint azok reklámcélú felhasználásban szerepelhetsz, és ezért
ellenszolgáltatásra nem vagy jogosult.
... https://cooltix.hu/event/692ff6b308eaa78538115bcd |
|
| R.András |
|
Horváth Szilárd kapta az első Kommentár Díjat
Első
alkalommal rendeztük meg a Tranzit Jótékonysági Bált, amelynek egyik
kiemelkedő pillanata az első Kommentár Díj ünnepélyes átadása volt. A
beérkezett jelölések és a Kommentár Alapítvány kuratóriumának döntése
alapján az elismerést Horváth Szilárd, az MTVA munkatársa, a keresztény
értékekre, a magyar néphagyományra és a családi összefogásra épülő gödi
Búzaszem Iskola egyik alapítója és vezetője vehette át.
A díj Szilárd
közösségért végzett munkájának, hazaszeretetének, valamint értékalapú
elkötelezettségének elismerése. Munkájával évek óta hitelesen és
következetesen szolgálja a képernyőn és a mindennapokban egyaránt a
közéleti párbeszédet, a kulturális értékek bemutatását és a felelős
gondolkodást.
Az ünnepségen elmondott beszéde egy egész korszak
tapasztalatát, valamint a jelen és a jövő iránti felelősségvállalást
fogalmazta meg – a hallgatóság ezt hosszan tartó, álló tapssal ismerte
el:
„…Rájöttem, hogy most szeretek élni. Megélni a Kádár-rendszert, a
diktatúrát, aztán a rendszerváltoztatás eufóriáját és utána a tétovaság
és kiszolgáltatottság miatti csalódásokat, majd a szuverén, magabíró
Magyarország és a magyar nemzet építését, amely helyt áll a
világrendszerváltozás viharaiban, gyönyörű feladat. Köszönöm, hogy
méltónak találtatok erre a díjra, és köszönöm, hogy mellettetek állhatok
a Magyarországot védő pajzsfalban.”
Az álló taps nemcsak a
beszédnek, hanem annak az életútnak és elköteleződésnek is szólt, amely
Horváth Szilárd munkáját jellemzi. Köszönjük, hogy jelenlétével és
tevékenységével erősíti a közösséget, és velünk együtt áll a hazánkat
védő pajzsfalban.
... www.facebook.com/tranzitkozosseg/posts/pfbid0wJ1ub5wzadZDjexRhiCCRPNc9Weuaj9z ... |
|
|